~2. Fejezet~

Sziasztook! Meghoztam a 2. fejezetet :$ Van benne egy részlet, ami Dia barátnőmnek biztos ismerős ;) ugyanis néha szoktam írni neki KE sztorikat és az a részlet pont az :D
De azért remélem tetszik a rész:) És az új szereplőnek NAGYON nagy szerepe lesz még ;)
A szereplőért és az őt alakító ötletmegformálásért hatalmas köszönet a barátnőmnek, Nagy Jankának <3
Vége a köszönetnyilvánításnak :D Jó olvasást!

Puszi: Dina

"- Úgysem mered.. - válaszolta már halkabban Vilu mostohatesója, úgyhogy közelebb kellett tennem a fülem az ajtóhoz, hogy hallani tudjam miről van szó. De ekkor megszólalt a hangosbemondó MEGINT..

- "Kedves gyerekek! Különleges közlemény, amit Mr. Logan Henson saját maga szerezne elmondani! - határszünet. - Rendben.. azt mondja az ifjú diák, hogy újságoljam el jómagam. Hát rendben, legyen! Szóval...""

Már érdekelt nagyon, hogy mi lehet az a dolog, amiről Mr. Rage beszélt, de ekkor elhallgatott a hangosbemondó és ismét hallgatóznom kellett.
- Nem hittem, hogy kemény játékokhoz kell fordulni, de legyen! Mit ajánl cserébe, ha elvállalom a kiscsaj tanítását? - kérdezte magabiztos hangon Logan.
- Már mondtam! Nem tudják meg a kis titkod! - ez már felettébb zsarolásnak hangzik. Ezt nem engedheti meg magának egy igazgató! Simán bűncselekménynek minősül. Ki lehetne rúgni emiatt! Na várjunk csak...! Úristen, túl sok krimit nézek.. Najó, vissza ahol tartottam!
Próbáltam megint hallgatózni, de ekkor kinyílt az ajtó és jól arcon talált. Egy tanár lépett ki rajta.
- Kisasszony, maga mit művel itt? Azonnal menjen órára! - rivallt rám. Egy pillanatra megszeppentem.
- Máris Mr. McCall! - válaszoltam és indultam az emeltre, a 203-as terem felé, ahol a következő órám lesz.
A teremhez érve megálltam és vártam amíg kicsöngetnek. Feleslegesnek tartottam bemenni az utolsó negyed órára. Miközben vártam, egyfolytában azon agyaltam, ami az imént történt. Oké, felfogtam, hogy Logan nem akar a tanárom lenni - megjegyzem nekem sem öröm -, de az, hogy Mr. Rage tegezte őt és meg is fenyegette, az már felettébb gyanús. Tuti, hogy van itt valami, csak azt nem értem még, hogy mi... Tovább elmélkedtem volna, de Logan jött fel a lépcsőn búskomor arccal.
- Mi volt ott lent? - támadtam le.
- Psszzt! - magához húzott és befogta a számat. Én azonnal lelöktem a kezét. - Csönd! - fegyelmezett immáron halkabban. - Óra van még!
- Igen és te te éppen arról késel! - közöltem vele a tényt, ugyanis tudtam, hogy utál késni az órákról. Láttam rajta, hogy vissza akar vágni valamivel, de hirtelen nem jutott eszébe semmi frappáns. Megjegyzem én már most így kapásból tudnék számára vagy 6 beszólást, de most nem ehhez van itt az idő. Mikor láttam, hogy feladja a próbálgatást, komolyra váltottam a szót: - Szóval mi volt?
- Semmi! - rántotta meg a vállát, és el akart menni, de megfogtam a kezét és kicsit rántottam rajta, amitől szerencsétlenségére majdnem eltaknyolt a folyosón. Kérdőjelet formáztam a tekintettem, jelezve, hogy mondja már! - Jólvan.. elvállalom, hogy leszek a tanárod, hogy Mr. Rage ne vágjon ki a suliból! - .... Hát nem erre a reakcióra vártam.
- Nem szorulok segítségre. - mondtam neki. Leszegte a tekintetét, majd végigmért egészen a fejem búbjáig, majd megszólalt:
- De, szerintem szükséged van rá! - ismét visszavágtam volna valamivel, ha nem jött volna Mr. McCall. Erőltetett mosollyal köszöntünk neki, mire ő tovább ment. Kicsöngettek. Villámokat szórtam a szememmel Logan felé, aztán elindultam be a terembe.
- Akkor ma nálam 2-kor! - kiabált utánam. Beléptem a terembe, ahol Violetta azonnal letámadott.
- Baszki Chelsea! Azt híresztelik, hogy a tesón fog korrepetálni téged... - számolgatta az ujjain - MINDENBŐL! - akkorára tágult a szeme, hogy szerintem már nagyobb volt, mint a feje. Követtem Logan előbbi példáját és én is befogtam Vilu száját.
- Csönd már! Nem kell mindenkinek megtudnia! - rivalltam rá, és mivel szünet volt, behúztam magammal a női mosdóba, és kitárgyaltunk mindent. Nem jutottam előrébb abban, hogy vajon ki lehetett Mr. Rage és Logan között ami ennyire "titkos", de legalább elmondhattam ezt valaminek és nem kellett magamban tartanom...

*~*

Zsíír.. vége a tanításnak.. Rögtön átfutott az agyamon, hogy mi lenne gyorsan elfutnék haza, és akkor Logan nem venne észre, s másnap elmondanám neki, hogy én kerestem őt, de sajnos nem találtam meg. Ez nem is tűnik annyira rossz ötletnek...

Már nagyon a terv végén voltam..! Kirángattam a kabáton a szekrényből, és rohantam a kijárat felé, mikor egy alakba botlottam. Megismertem az öltözékét és a jellegzetes nyakkendőt rajta. Tudtam, hogy az egész suliban a tanárokon kívül csak 1 diák visel nap, mint nap nyakkendőt, és az Ő! Nem mertem felnézni rá, de reménykedtem, hogyha mégis megteszem akkor nem Logan lépe köszön vissza. Hát nagyot tévedtem!

- Hova ilyen sietősen? - kérdezte. - Csak nem ennyire várod a különórát? - nevetett és megspékelte egy kacsintással is.

- Ne álmodozz! Megszökni próbáltam. - árultam el neki az eredeti tervem, de látszólag nem hatotta meg, mert még mindig mosolygott és még arra is volt ereje és gesztusa, hogy illedelmesen előreengedjen az ajtónál.

Átmentünk az utca túloldalára és megálltunk egy fekete Porshe előtt. Kinyitotta nekem az ajtót, de én teljesen meg voltam illetődve. Ennek a srácnak ilyen jó kocsija lenne?!?! Zavartan ugyan, de beszálltam, s már csak akkor ébredtem fel a világomból, mikor egy majdnem hogy romhalmaz - talán nevezhető épületnek - előtt álltunk meg.

- "Hahh.. ennyi! Tudtam, hogy nincs annyi pénze" - gondoltam magamban, de ekkor Logan kimagyarázta magát:

- Neharagudj, nem itt akartam megállni csak sajnos a helyen, ahol lakom nincs elég parkoló minden kocsinak, így muszáj valahol leállítanom a motort és úgy besétálni. - najó, ez így elég ésszerűnek tűnik.
Sétáltunk pár percet, aztán megálltunk egy nagyon gyönyörű ház előtt álltunk meg. Okéééé... ez már tutira
 nem vicc! Bent levette rólam a kabátom, felakasztotta és feltessékelt a szobájába.
- Első emelet, balra a 2. ajtó. - mosolygott, mire bólintottam és lassan felsétáltam. Óvatosan lenyomtam a kilincset, aztán benyitottam. A szobában tökéletes rend uralkodott. Miért is nem lepődök meg..? Akaratlanul is kíváncsiskodni kezdtem, így körbejártam a szoba minden szegletét, s megakadt a szemem egy gitáron. Hosszasan tanulmányoztam, mikor Logan mögém lépett és elkezdte VOLNA mesélni a szerzemény történetét:
- Ez egy... - de félbeszakítottam.
- Egy Taylor 110 ce elektromos-akusztikus gitár. - megfordultam, hogy lássam milyen reakciót váltottam ki belőle. Egy "kissé" kikerekedtek a szemei.
- Honnan ismered? - tört ki belőle. Elmosolyodtam. Erre a reakcióra vártam.
- Hasonló van az egyik munkatársamnak. - vontam meg a vállad. - Imádja a gitárokat.
- A munkatársadnak? - nézett rám furcsán. - Nem tudtam, hogy dolgozol.- Úristen!! Basszus ezt nagyon nem kellett volna..
- Öhmm.. igen! - hazudtam. NE NE NE!! ÁLLJ CHELSEA, ÁLLJ! - Önkéntes vagyok az... - itt elgondolkodtam egy kicsit. Jesszus, mit mondjak? - Idősek otthonában. - Mivan?! - Igeeen.. tudod imádom az öreg... - Logan félbeszakított.
- Idős. - mosolygott. Gyorsan kijavítottam magam.
- Idős embereket. - hát ez felettébb szánalmas Chelsea Kingsford! Logan elmosolyodott, mire én is. Végül annyira mosolyogtunk, hogy teljesen kitört belőlünk a nevetés. Még csak most vettem észre, hogy Logan milyen édesen nevet. És hogy átöltözött.. úgy rémlik mintha a suliban még barna ing lett volna rajta.. mostmár kék. Hmm.. jobban áll neki! A kék jobban kiemeli a zöld íriszét a szemében. És így szemüveg nélkül egész dögösen fest és... Jesszus miket nem mondok?! Ők Vilu tesója!
- Öhhm.. akkor talán kezdjük el a tanulást! - úristen annyira zavarban vagyok, hogy a tanulásra összpontosítom magam, hogy kitérhessek előle. Ez azért elég ciki, és valószínűleg Logan is átlát a szitán.
Leültünk szépen az ágyra egymással szemben.
- Na akkor kezdjük! - szólt. - Melyik az a tantárgy ami nem megy? - elkezdtem gondolkozni.
- A matek. - válaszoltam.
- Jólvan akkor... - kezdte volna a feladatot mondani, de te tovább gondolkodtam hangosan.
- Meg a magyar... meg a fizika... és azért a kémiával is bajok vannak... talán nem árt ha átnézzük a föcit is... ohh és ott van még a biológia... az infó.. a technika.... a történelem és azért a művészettörivel is meggyűlik a bajom! - mikor látta rajtam, hogy abbahagytam a létező majdnem összes tantárgy felsorolását megint mosolyogni kezdett.
- Talán kérdezhettem volna inkább, hogy melyik az a tantárgy ami megy!:D - megcsörrent a mobilom. Kikaptam a zsebemből, ugyanis Vilu hívott. Nem láttam, de tudtam, hogy ő az, mert csak ő csöng Guns N' Roses számmal. Logan gyorsan elvette tőlem a mobilt, bütykölt rajta valamit, majd visszaadta. Fel akartam oldani a zárat, de nem engedte beírni a kódot.

- Okéé... - húztam el. - Látom te értesz az informatikához! Szuper vagy, de mit műveltél a telómmal? - akadtam ki.
- A kód válasz egy matek példa megoldására. Ha rájössz mi kerül az négyzet helyébe visszakapod a telefonod!
- 41! 76! 21! 50! 16! - soroltam a számokat, amik csak úgy hirtelen estembe jutottak, míg aztán mintha valami villanykörte villant volna a fejemben, elmondtam a helyes választ: - 36. - Logan érdekesen nézett rám.
- Chels.. még nem is mondtam az egyenletet!

Nem törődve a mobillal folytattuk a tanulást. Pár óra múlva már egész felszabadultak voltunk. Talán kicsit nagyon is...
- Mit szólnál hozzá, ha most a fizikával folytatnánk? - kacsintott, mire azonnal beleegyeztem. - Akkor.. milyen hatást vált ki belőled az, ha ezt csinálom? - tenyerébe fogta a kezem.
- Pillanatnyi áramütést.. - vágtam rá halkan, ugyanis tényleg élveztem a közelségét. - Úgyértem.. jó érzést vált ki.
- Rendben.. és ez? - elengedte a kezem és rárakta a sajátját a derekamra. Nem értettem mire fel ez a hirtelen közeledés, de túlságosan kíváncsi voltam így hagytam.
- Még mindig tetszik. - mosolyogtam.
- Akkor most jöjjön egy olyan, amire Nikola Tesla valószínűleg nem jött rá, pedig az elektromossághoz tartozik! - kacsintott és szabad kezével az állam alá rakta ujjait, finoman megemelte és....
- Basszus mennem kell! - kerekedtek ki a szemeim és elhúzódtam tőle.
- Mi? Miért? - lepődött meg. A hangjában véltem egy kis könyörgést is, és hiába hatott meg, nem maradhattam.
- Öhmm.. mennem kell munkába! - nem tudtam hazudni neki.. Felálltam és sétáltam az ajtaja felé.
- Elkísérhetlek! - állt fel ő is. Ne! Kérlek le legyél ilyen! Ennyire nem lettünk jóba! Ne könyörögj, hogy velem lehess.. bár tudom, hogy mindenki velem szeretne lenni, de NE!
- Nem muszáj! - mondtam neki.
- De! Ragaszkodom hozzá. - mosolygott. Kérlek Logan ne!
- De tényleg nem szükséges. Egyedül is odatalálok! - próbáltam még mindig finoman visszautasítani a kedvességét. Nem volt szükségem se rá,se senki másra! Főleg arra nem, hogy megtudja hol dolgozom..
Még mindig ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen, de ekkor kopogtak az ajtón. Logan nem hívta be, gondolkodás nélkül belépett.
- Szia..- köszönt, majd meglátott engem is. - ...sztok! - párszor végigcikáztatta a tekintetét rajtunk, majd Logan-re szegezte a tekintetét: - Ő egy lány.
- Igen apa! Ő egy lány, és semmi furcsállni való nincs ebben! - közölte az apjával, megjegyzem felettébb érdekes módon...
- Jólvan.. - húzta el a száját. - Akkor én hagylak is titeket!
- Igazából épp menni készültem! - vágtam rá gyorsan, amíg megint egyedül nem hagy a fiával. - Szia Logan! Holnap találkozunk. Örvendek a szerencsének Mr. Henson. - köszöntem el villámgyorsan, és meg sem várva a válasz elrohantam. De a földszinten visszafutottam.
- Itt maradt a táskám.. - Logan felvette a földről ahol hagytam és átadta a kezembe. Mintha minden porcikám beleremegett volna, amikor hozzámért... mi ez?! Még sosem éreztem ilyesfajta érzést... - Köszönöm. Akkor... viszlát! - köszöntem el újból, és még egy utolsó pillantást vetettem Logan-ra, majd elmentem.

Kimentem a legelső útba eső buszmegállóba, amit csak találtam. Szerencsémre nem kellett sokat várnom rá. Mint mindig, most is felmutattam az érvényes bérletemet, és helyet foglaltam. Bedugtam a fülhallgatómat a telefonomba, és élveztem, ahogy a zene teljesen átjárja a testem.
Pár megállóval később viszont egy elég ismerős alak szállt fel a buszra.. Nem lehet! Ez tényleg ő?
- Chelsea? - szólított meg. - Chelsea Kingsford? Tényleg te vagy az? - mosolygott. Nem lehet igaz!!!!!
- Levitt? - teljesen ledöbbentem. Mit keres ő itt?

~1. Fejezet~

Sziasztok! Nos.. meghoztam az első fejezetet! :D Remélem elnyeri a tetszéseteket. :)
Szerintetek mi lehet Logan titka?
Vajon menyire mélyülnek bele a tanulásban Chelsea és Logan?
Vajon Violetta mennyire nézi jó szemmel, hogy testvére és a barátnője beszélőviszonyban vannak?
Talán direkt az volt a terve, hogy ez ne történjen meg?
Minden kiderül a következő részekben;)
Jó olvasást ;)

Újabb nap, újabb vidám reggel, újabb találkozás a legjobb barátokkal, újabb lazulás miközben zenélgetünk a srácokkal...Igen pontosan így képzeltem el az életemet! Szülők nélkül és csodásan!
Hát a "szülők nélkül"t megkaptam..
Ma van a születésnapom, de egyáltalán nem vidám a kedvem. A főnököm már hajnali fél 5-kor rámcsörgött, hogy este munkám van, ráadásul ez a legrosszabb 18. szülinap! Feltételeztem legalább 1 sms-t kapok a szüleimtől, hogy: "Nesze bazdmeg! Boldog felnőtté válást!" De semmi..! Nem lepődök meg, hogy Vilu még azt sem jegyezte meg, hogy mikor születtem, de minden reggel fent van a Facebook-on, azért ott láthatta volna. DE SEMMI! Minden ember, aki csak egy picit is számít, a születésnapomon felejt el a legjobban! Tényleg ennyire rossz ember lennék? Tényleg?!
Legalább mondaná meg valaki, hogy mi a baj velem.. Oké, nem tanulok úgy, mint egy mintatanuló, de nem állok bukásra sem. Rendben, talán nem nézek ki úgy, mint egy fotómodell, de nem hiszem, hogy olyan csúnya lennék.. Szerintem totál normális és átlagos vagyok. De akkor mi a baj?!
Átültem a gurulós székemre, ráborultam az íróasztalomra és csak elmerengtem a semmibe. Nem is tudtam mitévő legyek.
Most jelenleg egy másik párhuzamos univerzumban járok valahol a semmi közepén, s várok. Várok, hátha rájövök, hogy merre tovább. De egyenlőre semmi változás!
A telefonom berezgett. Sms-em jött. Kicsit felvidultam, hátha valakinek mégiscsak eszébe jutottam. APA ÍRT!!! Heves szívdobogással oldottam fel a telefonzárat és nyitottam meg az üzenetet.
"Dad: Itt maradt pár holmid a garázsba. Kell még vagy mehet a szeméttelepre?
U.I.: Nagytakarítást végzünk.
Ezt..ezt nem hiszem el! "U.I: Nagytakarítást végzünk." Ez már a tipikus "Hogyan alázzuk meg a gyerekünket a saját szülinapján?" téma... miért is lepődök meg?! Elvégre csak a saját szüleim! Miért is vártam pont TŐLÜK, hogy felköszöntenek...
Kómásan felkeltem az asztalról és a további szomorkodás helyett elvégeztem a reggeli előkészületeket. Már nyúltam a kabátomért, mikor az ablakból megpillantottam Paul-t, a főbérlőt. Eszembe jutott, hogy már 3 hónapja tartozom neki a havi lakbérrel, de a munkámból csak a sulira telik. Nem tudtam hirtelen mit is tegyek. Hátsókijáraton kicsi a valószínűsége, hogy ki tudok menni, ugyanis nincs! Egy 2 és fél szobás panellakásban lakok, muszáj a főbejáratot használnom. De ott áll Paul.. jaj istenem mit tegyek?! Várjak, amíg el nem megy? De kitudja mikor megy el.. mi van, ha egész nap ott fog állni? És nekem meg ma suliba kell mennem.. Viszont mást nem tudok csinálni.. Hát akkor az lesz a legmegfelelőbb megoldás, ha várok. Gyorsan elbújtam az étkezőasztal alá és próbáltam minél mozdulatlanabb maradni.
- Kérlek csak ne vegyen észre és menjen el! - gondoltam magamban. A csengő ritmustalan folyamatos csengése már szinte marta a füleimet, mikor végül megszűnt. Lassan és óvatosan kimásztam az asztal alól, és ninja módjára kinéztem az ablakon. Paul most szállt be az autójába. Egy kicsit még vártam míg eltűnik az utcában a fekete dögjével, és akkor aztán magamra kaptam a dzsekimet, könyökhajlatomra raktam a picsatáskámat és mentem suliba.

*~*

Késtem 2 óráról, de nem igazán érdekelt. Beértem. Nem mintha siettem volna, hogy ideérjek. Beléptem a suli ajtaján, felmutattam a belépőkártyám a portásnak, aki ahelyett, hogy elfogadta volna, inkább megállított:

- Miss Kingsford! - felkaptam a fejem a nevemre, és odasétáltam hozzá.

- Valami probléma van...? - kerestem a nevét a névtábláján csak sajnos semmilyen névtáblát nem láttam.

- Harrison. - mondta a nevét.

- Harrison. - ismételtem, és összefűzésként hangzott a kérdésemmel.
- Igen, van valami probléma kisasszony! - folytatta. - Ez már nem az első késése! Már nem tudom sokáig kihúzni az igazgató úrnál. - ekkor megszólalt a hangosbemondó:

"Kedves diákok! Amint Miss Chelsea Kingsford beér az iskola területére, mondják meg neki, hogy AZONNAL fáradjon az igazgatói irodába! Köszönöm."

- Na látja? - meresztette rám a szemét a portás. - Pont erről beszéltem! - válasz helyett csak megforgattam a szemem és elindultam az igazgatói felé.

Illedelmesen bekopogtam, de nem vártam meg míg behívnak, úgyhogy beléptem.

- Hallom keresni tetszett igazgató úr. - "köszöntem" és levágtam a táskám az egyik székbe, majd én is lehuppantam. A suliigazgató pont nem volt jókedvében - bár ő szerintem sosincs. - szóval kifogtam a "megfelelő" alkalmat.

- Igen Kingsford kisasszony. Keresni tetszettem. - gúnyolódott rajtam, de nem igazán tudott meghatni vele. Kicsit még várt, nem tudom mire.

- Öhhm.. Mr. Rage nem lehetne gyorsabban? - kérdeztem. - Tudja órára kell mennem, és nem szeretek késni. - na erre már nekem is kicsit mosolyognom kellett, de nem ronthattam el a színjátékom, szóval próbáltam türtőztetni magam. A férfinak már kezdtek kidagadni az erek a homlokán. Imádtam felbosszantani a tanárokat, nem tudom miért.. valamiért mindig boldogabb lettem, főleg ha utána én nyertem!

- Érdekes... az viszont nem zavarta magát, hogy 2 óráról is elkésett? És nem először történik meg. Hetente 4x biztos! - a végén már kezdett hangosabban beszélni, de aztán visszafogta magát, mégiscsak igazgató. Megigazította a nyakkendőjét, s elhelyezkedett kényelmesen a székében.

- Mikor beértem, akkor jöttem rá, hogy ez nem szép dolog! - imádok színészkedni ilyenkor. Mr. Rage tudta, hogy kamuzok de mégsem tett semmit. Legalábbis szóban nem.. de akkor a hangosbemondó szerkezetéhez nyúlt - rosszat sejtet a dolog, de nézzük mi sül ki belőle a mai alkalommal. -

- Logan Henson azonnal fáradjon az igazgatói irodába! - mondta "kissé" agresszív hangnemben.

- Mit tervez igazgató úr? - ráncoltam össze a homlokom.

- Majd meglátja Miss Kingsford. - válaszolt és megint megigazította a nyakkendőjét. Komolyan hányszor csinálja ezt még?! Ennél fessebb már nem tud lenni! Már épp mondani akartam valami frappáns dolgot, mikor hangosan beloholt egy srác, kezében mindenféle papírokkal, amik csak úgy szálltak mindenfelé, mikor bevágta maga mögött az ajtót.

- Hívatni tetszett Mr. Rage? - lihegett, mint valami csapzott kutya.

- Igen, Mr. Henson. Kérem üljön le! - mondta neki kedvesen. Ez hihetetlen! Velem bezzeg úgy beszél, mint valami utolsó csövessel. Jó, mondjuk én is úgy beszélek vele, de én diák vagyok! Neki kéne példát mutatnia felém nem? - Nézze, Logan! Hatalmas szívességet kérnék öntől. - a fiú nagyobbra nyitotta a szemét, s hallgatta a férfi kérését. - Gondoskodjon Miss Kingsford-ról, mert még egy rossz jegy vagy késés és azonnali kirúgás jár! És sajnos nem tanácsolhatom el, mert ő az egyik legtehetségesebb diákunk.. - megemelte egy kicsit a szemöldökét, nekem pedig hízott a májam! CSAK KIMONDTA, HOGY NEM ÉL MEG NÉLKÜLEM! Ezt megjegyeztem hangosan is, mire Logan azonnal felmozdult.

- Nincs az a pénz igazgató úr!

- De kérem Mr. Henson! Pár napot együtt töltenek, addigra hátha megjavul a kisasszony. - mintha itt sem lennék.. chh..

- Rajta már nem lehet segíteni! - állt fel dühösen, de nem ment sehova. - Elég nekem, hogy Violettát el kell viselnem otthon, nem kell még a barátnője is. - najó, itt már én sem bírtam tovább.

- Már megbocsáss! Nem beszélhetsz így Vilu-ról, ő a barátnőm! - próbáltam megvédeni.

- Igen? - kérdezett vissza és vagy nagyon jó színész vagy tényleg nem értette. - Elfelejtette a születésnapodat, nagyon jó barátnő lehet! Mellesleg boldog szülinapot Chelsea! - gúnyos mosolyra húzta a száját, élvezte, hogy ő van fölényben. Hirtelen nem is tudtam mit csináljak vagy mondjak - pedig ilyen nem sűrűn van velem, sőt soha! - csak szikrákat szórtam a szememmel.

- Rendben... - húzta el Mr. Rage. - De sajnálom Mr. Henson! Nincs választása! - Logan nagy levegőt vett.

- Azért ennyire ne élvezd a helyzetet, nekem sem nagy öröm... - vetettem oda neki, majd elkezdtem az ajtó felé sétálni.

- Nyugi nem fogom! - kiabált utánam. Kilétem az ajtón, és gondosan bezártam magam mögött. El akartam menni, mikor meghallottam Logan hangját ahogy kiabál az igazgatóval.

- De Oliver! - hmm.. szóval Mr. Rage keresztneve Oliver.. nem is tudtam. De miért tegezi?! - Én ebbe nem egyeztem bele!

- Sajnálom Logan, meg fogod tenni! - és már ő sem magázódik vele.. ez felettébb gyanús nekem. - Te is tudod, hogy bármikor szétkürtölhetem, hogy mit tettél! - nem láttam az arcát, de bárhol felismerném a hangneméből, hogy a fiút zsarolja.

- Úgysem mered.. - válaszolta már halkabban Vilu mostohatesója, úgyhogy közelebb kellett tennem a fülem az ajtóhoz, hogy hallani tudjam miről van szó. De ekkor megszólalt a hangosbemondó MEGINT..

- "Kedves gyerekek! Különleges közlemény, amit Mr. Logan Henson saját maga szerezne elmondani! - határszünet. - Rendben.. azt mondja az ifjú diák, hogy újságoljam el jómagam. Hát rendben, legyen! Szóval..."

I am Chelsea

Sziasztok!:) Ez egy új blog. Az előző: www.darkangel-bydina.blogspot.com <--- természetesen az előzőt sem fejeztem be:) Szóval írni fogom azt is tovább :D
Ez a blog egy "kicsit" teljesen más témájú lesz, mint a másik, de remélem ez is tetszeni fog nektek!:)
Őszintén szólva, először nem terveztem, hogy megosztom veletek.. magánjellegűnek indult a fejemben - és a füzetemben - a téma és ez az új blog.. de úgy gondoltam ideje kiadnom a kreativitásom és felvállalni, hogy van egy másik oldalam is, nemcsak a "jókislányos"!:D

I am Chelsea!

Sziasztok! A nevem Chelsea Kingsford. 18 éves Kanadai lány vagyok. Elsőéves vagyok a MDC-n (Music Department University), de sajnos a jegyeim nem lettek elég jók a gimiben, így nem vettek fel állami fősulira. Ami sajnos nagyon drága tandíjjal jár. Barátaim nem igazán vannak. Talán Violetta az, akit a barátomnak nevethetek, bár ő sem igazi. Főleg, mert nem tud rólam semmit.. A szabadidőm nagy részében dolgozom. Nem vagyok büszke a munkámra, de valamiből el kell tartanom magam. Sztriptíztáncosnő vagyok. Sztároknak táncolok és házhoz megyek. Ismétlem: Nem vagyok büszke a munkámra, de mit tehetnék?! A szüleim kidobtak otthonról, mikor megtudták, hogy egy nagy sikerű rockzenekar dobosával kavarok. Ők mindig azt akarták, hogy az álmaik tökéletes kis kanadai kislányuk legyek, de én belefáradtam a folytonos megfelelésekbe. A magam útját akartam élni, és tessék! Ez lett belőlem..
Most járhatom a magam útját, amit mindig is akartam; Külön élhetek a szüleimtől, ami régóta nagy vágyam; Végre nem az ő kenyerüket eszem, hanem a saját keresetem; S járhatok főiskolára, ami már tökmag korom óta az álmom;
Naigen.. csak valahogy nem így képzeltem el ezt az egészet!