Sziasztok! Nos.. meghoztam az első fejezetet! :D Remélem elnyeri a tetszéseteket. :)
Szerintetek mi lehet Logan titka?
Vajon menyire mélyülnek bele a tanulásban Chelsea és Logan?
Vajon Violetta mennyire nézi jó szemmel, hogy testvére és a barátnője beszélőviszonyban vannak?
Talán direkt az volt a terve, hogy ez ne történjen meg?
Minden kiderül a következő részekben;)
Jó olvasást ;)
Újabb nap, újabb vidám reggel, újabb találkozás a legjobb barátokkal, újabb lazulás miközben zenélgetünk a srácokkal...Igen pontosan így képzeltem el az életemet! Szülők nélkül és csodásan!
Hát a "szülők nélkül"t megkaptam..
Ma van a születésnapom, de egyáltalán nem vidám a kedvem. A főnököm már hajnali fél 5-kor rámcsörgött, hogy este munkám van, ráadásul ez a legrosszabb 18. szülinap! Feltételeztem legalább 1 sms-t kapok a szüleimtől, hogy: "Nesze bazdmeg! Boldog felnőtté válást!" De semmi..! Nem lepődök meg, hogy Vilu még azt sem jegyezte meg, hogy mikor születtem, de minden reggel fent van a Facebook-on, azért ott láthatta volna. DE SEMMI! Minden ember, aki csak egy picit is számít, a születésnapomon felejt el a legjobban! Tényleg ennyire rossz ember lennék? Tényleg?!
Legalább mondaná meg valaki, hogy mi a baj velem.. Oké, nem tanulok úgy, mint egy mintatanuló, de nem állok bukásra sem. Rendben, talán nem nézek ki úgy, mint egy fotómodell, de nem hiszem, hogy olyan csúnya lennék.. Szerintem totál normális és átlagos vagyok. De akkor mi a baj?!
Átültem a gurulós székemre, ráborultam az íróasztalomra és csak elmerengtem a semmibe. Nem is tudtam mitévő legyek.
Most jelenleg egy másik párhuzamos univerzumban járok valahol a semmi közepén, s várok. Várok, hátha rájövök, hogy merre tovább. De egyenlőre semmi változás!
A telefonom berezgett. Sms-em jött. Kicsit felvidultam, hátha valakinek mégiscsak eszébe jutottam. APA ÍRT!!! Heves szívdobogással oldottam fel a telefonzárat és nyitottam meg az üzenetet.
"Dad: Itt maradt pár holmid a garázsba. Kell még vagy mehet a szeméttelepre?
U.I.: Nagytakarítást végzünk.
Ezt..ezt nem hiszem el! "U.I: Nagytakarítást végzünk." Ez már a tipikus "Hogyan alázzuk meg a gyerekünket a saját szülinapján?" téma... miért is lepődök meg?! Elvégre csak a saját szüleim! Miért is vártam pont TŐLÜK, hogy felköszöntenek...
Kómásan felkeltem az asztalról és a további szomorkodás helyett elvégeztem a reggeli előkészületeket. Már nyúltam a kabátomért, mikor az ablakból megpillantottam Paul-t, a főbérlőt. Eszembe jutott, hogy már 3 hónapja tartozom neki a havi lakbérrel, de a munkámból csak a sulira telik. Nem tudtam hirtelen mit is tegyek. Hátsókijáraton kicsi a valószínűsége, hogy ki tudok menni, ugyanis nincs! Egy 2 és fél szobás panellakásban lakok, muszáj a főbejáratot használnom. De ott áll Paul.. jaj istenem mit tegyek?! Várjak, amíg el nem megy? De kitudja mikor megy el.. mi van, ha egész nap ott fog állni? És nekem meg ma suliba kell mennem.. Viszont mást nem tudok csinálni.. Hát akkor az lesz a legmegfelelőbb megoldás, ha várok. Gyorsan elbújtam az étkezőasztal alá és próbáltam minél mozdulatlanabb maradni.
- Kérlek csak ne vegyen észre és menjen el! - gondoltam magamban. A csengő ritmustalan folyamatos csengése már szinte marta a füleimet, mikor végül megszűnt. Lassan és óvatosan kimásztam az asztal alól, és ninja módjára kinéztem az ablakon. Paul most szállt be az autójába. Egy kicsit még vártam míg eltűnik az utcában a fekete dögjével, és akkor aztán magamra kaptam a dzsekimet, könyökhajlatomra raktam a picsatáskámat és mentem suliba.
*~*
Késtem 2 óráról, de nem igazán érdekelt. Beértem. Nem mintha siettem volna, hogy ideérjek. Beléptem a suli ajtaján, felmutattam a belépőkártyám a portásnak, aki ahelyett, hogy elfogadta volna, inkább megállított:
- Miss Kingsford! - felkaptam a fejem a nevemre, és odasétáltam hozzá.
- Valami probléma van...? - kerestem a nevét a névtábláján csak sajnos semmilyen névtáblát nem láttam.
- Harrison. - mondta a nevét.
- Harrison. - ismételtem, és összefűzésként hangzott a kérdésemmel.
- Igen, van valami probléma kisasszony! - folytatta. - Ez már nem az első késése! Már nem tudom sokáig kihúzni az igazgató úrnál. - ekkor megszólalt a hangosbemondó:
"Kedves diákok! Amint Miss Chelsea Kingsford beér az iskola területére, mondják meg neki, hogy AZONNAL fáradjon az igazgatói irodába! Köszönöm."
- Na látja? - meresztette rám a szemét a portás. - Pont erről beszéltem! - válasz helyett csak megforgattam a szemem és elindultam az igazgatói felé.
Illedelmesen bekopogtam, de nem vártam meg míg behívnak, úgyhogy beléptem.
- Hallom keresni tetszett igazgató úr. - "köszöntem" és levágtam a táskám az egyik székbe, majd én is lehuppantam. A suliigazgató pont nem volt jókedvében - bár ő szerintem sosincs. - szóval kifogtam a "megfelelő" alkalmat.
- Igen Kingsford kisasszony. Keresni tetszettem. - gúnyolódott rajtam, de nem igazán tudott meghatni vele. Kicsit még várt, nem tudom mire.
- Öhhm.. Mr. Rage nem lehetne gyorsabban? - kérdeztem. - Tudja órára kell mennem, és nem szeretek késni. - na erre már nekem is kicsit mosolyognom kellett, de nem ronthattam el a színjátékom, szóval próbáltam türtőztetni magam. A férfinak már kezdtek kidagadni az erek a homlokán. Imádtam felbosszantani a tanárokat, nem tudom miért.. valamiért mindig boldogabb lettem, főleg ha utána én nyertem!
- Érdekes... az viszont nem zavarta magát, hogy 2 óráról is elkésett? És nem először történik meg. Hetente 4x biztos! - a végén már kezdett hangosabban beszélni, de aztán visszafogta magát, mégiscsak igazgató. Megigazította a nyakkendőjét, s elhelyezkedett kényelmesen a székében.
- Mikor beértem, akkor jöttem rá, hogy ez nem szép dolog! - imádok színészkedni ilyenkor. Mr. Rage tudta, hogy kamuzok de mégsem tett semmit. Legalábbis szóban nem.. de akkor a hangosbemondó szerkezetéhez nyúlt - rosszat sejtet a dolog, de nézzük mi sül ki belőle a mai alkalommal. -
- Logan Henson azonnal fáradjon az igazgatói irodába! - mondta "kissé" agresszív hangnemben.
- Mit tervez igazgató úr? - ráncoltam össze a homlokom.
- Majd meglátja Miss Kingsford. - válaszolt és megint megigazította a nyakkendőjét. Komolyan hányszor csinálja ezt még?! Ennél fessebb már nem tud lenni! Már épp mondani akartam valami frappáns dolgot, mikor hangosan beloholt egy srác, kezében mindenféle papírokkal, amik csak úgy szálltak mindenfelé, mikor bevágta maga mögött az ajtót.
- Hívatni tetszett Mr. Rage? - lihegett, mint valami csapzott kutya.
- Igen, Mr. Henson. Kérem üljön le! - mondta neki kedvesen. Ez hihetetlen! Velem bezzeg úgy beszél, mint valami utolsó csövessel. Jó, mondjuk én is úgy beszélek vele, de én diák vagyok! Neki kéne példát mutatnia felém nem? - Nézze, Logan! Hatalmas szívességet kérnék öntől. - a fiú nagyobbra nyitotta a szemét, s hallgatta a férfi kérését. - Gondoskodjon Miss Kingsford-ról, mert még egy rossz jegy vagy késés és azonnali kirúgás jár! És sajnos nem tanácsolhatom el, mert ő az egyik legtehetségesebb diákunk.. - megemelte egy kicsit a szemöldökét, nekem pedig hízott a májam! CSAK KIMONDTA, HOGY NEM ÉL MEG NÉLKÜLEM! Ezt megjegyeztem hangosan is, mire Logan azonnal felmozdult.
- Nincs az a pénz igazgató úr!
- De kérem Mr. Henson! Pár napot együtt töltenek, addigra hátha megjavul a kisasszony. - mintha itt sem lennék.. chh..
- Rajta már nem lehet segíteni! - állt fel dühösen, de nem ment sehova. - Elég nekem, hogy Violettát el kell viselnem otthon, nem kell még a barátnője is. - najó, itt már én sem bírtam tovább.
- Már megbocsáss! Nem beszélhetsz így Vilu-ról, ő a barátnőm! - próbáltam megvédeni.
- Igen? - kérdezett vissza és vagy nagyon jó színész vagy tényleg nem értette. - Elfelejtette a születésnapodat, nagyon jó barátnő lehet! Mellesleg boldog szülinapot Chelsea! - gúnyos mosolyra húzta a száját, élvezte, hogy ő van fölényben. Hirtelen nem is tudtam mit csináljak vagy mondjak - pedig ilyen nem sűrűn van velem, sőt soha! - csak szikrákat szórtam a szememmel.
- Rendben... - húzta el Mr. Rage. - De sajnálom Mr. Henson! Nincs választása! - Logan nagy levegőt vett.
- Azért ennyire ne élvezd a helyzetet, nekem sem nagy öröm... - vetettem oda neki, majd elkezdtem az ajtó felé sétálni.
- Nyugi nem fogom! - kiabált utánam. Kilétem az ajtón, és gondosan bezártam magam mögött. El akartam menni, mikor meghallottam Logan hangját ahogy kiabál az igazgatóval.
- De Oliver! - hmm.. szóval Mr. Rage keresztneve Oliver.. nem is tudtam. De miért tegezi?! - Én ebbe nem egyeztem bele!
- Sajnálom Logan, meg fogod tenni! - és már ő sem magázódik vele.. ez felettébb gyanús nekem. - Te is tudod, hogy bármikor szétkürtölhetem, hogy mit tettél! - nem láttam az arcát, de bárhol felismerném a hangneméből, hogy a fiút zsarolja.
- Úgysem mered.. - válaszolta már halkabban Vilu mostohatesója, úgyhogy közelebb kellett tennem a fülem az ajtóhoz, hogy hallani tudjam miről van szó. De ekkor megszólalt a hangosbemondó MEGINT..
- "Kedves gyerekek! Különleges közlemény, amit Mr. Logan Henson saját maga szerezne elmondani! - határszünet. - Rendben.. azt mondja az ifjú diák, hogy újságoljam el jómagam. Hát rendben, legyen! Szóval..."
